Szentségek

Szentségfelkészítésekre, szentségkiszolgáltatásokra az Irodában lehet jelentkezni!

1.Keresztség

keresztelés3

A keresztség szentségével válunk az Egyház tagjává, amikor a szentségkiszolgáltató a keresztvízzel és a szent olajjal a beavatás szentségben részesít minket.

A keresztség szentségének a felvételére épül a többi szentségnek a felvétele, ha ez az alap hiányzik, akkor nem részesülhetünk a többi szentségben.

Keresztszülő a Szent II. János Pál pápa által 1983-ban kihirdetett Egyházi Törvénykönyv szerint csak megbérmált személy lehet, egyébként csak keresztelési tanú.

Jézus maga nem keresztelt, de az Apostolok és azok tanítványi már az egyik legfontosabb dolognak tartották. Megvalósították a jézusi tanítást: “Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet és kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!”  (Máté 28, 19)

A keresztségben a Szentháromság-Egyisten életében részesedünk. Nagy misztérium ez.

A keresztség szentségének a felvételét gyermekeknél 1 hónappal előre jelezzék.

A felnőttek megkeresztelésére a Katekumenátusi oktatása után kerül majd sor, ami több hónap.

2.Bérmálás

bérmálása

A bérmálás szentségénél a püspök, vagy az őt helyettesítő pap, szent olajjal – krizmával – keni meg a bérmálandó homlokát.

A bérmálás szentségét szokás a keresztény nagykorúság szentségének is nevezni, ugyanis a hite gyakorlásában elmélyült személy, mostmár kifelé, a többi ember felé, mintegy missziós szándékkal fordul: tanúságot tesz hitéről és szeretné, hogy minden ember megismerje Krisztust.

A Szentlélek az Apostolokra Pünkösd ünnepén, Jézus mennybemenetele után szállt le, amikor Jeruzsálemben együtt voltak és imádkoztak. Ez után indultak el ők is valóságosan, és fizikálisan is térítő, tanúságtevő útjaikra. Addig csak a Szentföldön hirdette Jézus az Evangéliumot, és az Apostolok személyes közreműködésnek köszönhetően eljutott Szíriába, Kis-Ázsia több pontjára, Egyiptomba, Görögországba, Rómába.

A bérmálás szentségének a kiszolgáltatása 14 éves kortól. Majd külön hirdetjük a bérmálkozásra felkészítő kurzust.

3.Oltáriszentség / Elsőáldozás

elsőáldozás

Az elsőáldozás után Jézus valóságos Testét és Vérét vehetjük magunkhoz, aki a Szentostyában jelen van, amit a templom tabernákulumában, oltáriszentség tartójában őrzünk.

A pap minden szentmisén bemutatja Krisztus áldozatát, újból jelenvaló teszi számunkra, aki azt mondta: “Veletek vagyok minden nap a világ végéig!” Jézus a kenyér és a bor színe alatt mindig velünk van, és várja a velünk való találkozást.

Minden szentmisén járuljunk szentáldozáshoz, amin jelen vagyunk, de csak akkor, ha nincs halálos-súlyos bűnünk.

Az egyháztörténelem folyamán több csoda történt az Oltáriszentséggel kapcsolatban. Ezek közül az egyik leghíresebb az olasz Lanciano (lancsánó) városában történt.

Az elsőáldozásra általános iskola alsó tagozatában kerül sor.

4.Bűnbocsánat szentsége

Gyónás

A bűnbocsánat szentségének kiváló apostolai voltak az egyháztörténelemben, a francia Vianney (viennei) Szent János (1786-1859), aki a plébánosok védőszentje, és az olasz Szent Pio atya (1887-1968), akik naponta akár több mint tíz órát is gyóntatással, és a bűnösökért való vezekléssel töltöttek.

Nagyon fontos, hogy ne csak évente, hanem rendszeresebben járuljunk a bűnbocsánat szentségéhez, ha pedig halálos-súlyos bűnt követünk el, akkor minél előbb.

A bűnök között megkülönböztetünk, ún. halálos-súlyos és bocsánatos bűnöket. Amikor bocsánatos bűnöket követünk el, akkor járulhatunk szentáldozáshoz. Ha halálos-súlyos bűnt, akkor nem, addig, amíg szentgyónást nem végzünk.

Mi a halálos-súlyos bűn? Az ókeresztény kortól az istenkáromlást, gyilkosságot és házasságtörést tartják annak a teológusok, és ezek határterületeit. Pl. lehet, hogy valaki nem gyilkos, de kábítószert terjeszt, és így több ember életét veszélyezteti, így a halálos bűn állapotában éli életét. Lehet, hogy valaki nem tört házasságot, de amikor házasság előtt  együtt él valakivel, szintén nem járulhat szentáldozáshoz.

5.Betegek kenete

betegek kenete

A betegek kenete nem az utolsó kenet! Aki súlyos testi vagy lelki beteg, vagy komoly műtét előtt áll, vagy 70 éves elmúlt már, az kérheti a beteg szentségének a felvételét.

Szent II. János Pál pápa február 11-ét, a Lourdes-i jelenések első napjának évfordulóját (1858. február 11.) a betegek világnapjává tette. Így az idősebb testvérek minden évben felvehetik ezt a szentséget, megerősítést nyerve a szenvedő Krisztustól.

Az Újszövetségben Szent Jakab apostol levelében olvashatjuk: „Beteg valamelyiktek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer.” (Jakab levele 5, 14-15). Az Egyház gyakorlata így az apostoli hagyományra vezet vissza, amikor a betegek kenetét kiszolgáltatja.

A betegek kenetét csak pap szolgáltathatja ki, vagy püspök. A szentség felvételéhez a plébánost hívjuk!

6.Egyházi rend

papszentelés

Az egyházi rendnek három fokozata van: diakónus, pap és püspök.

A római katolikusoknál cölibátusban, házastárs nélkül, teljesítik a szolgálatukat.

A katolikus egyház nem szentel nőket pappá, ezt az elmúlt időszak összes pápája kifejtette.

A papi hivatás: ajándék és titok, Isten kegyelmi meghívása a nép szolgálatára.

A papi élet sokrétű: szentségfelkészítés, szentmise bemutatás, szentségkiszolgáltatások, szegények segítése, családokkal való kapcsolattartás, közösségek vezetése, fiatalokkal való foglalkozás.

A pap küldetése nemcsak a hívőkhöz, hanem a nem-hívökhöz is szól.

A II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) megengedi az Egyház, hogy nős férfiakat, 35 éves kor felett ún. állandó diakónussá szenteljen a püspök. Ehhez a feleségének az írásbeli hozzájáruló nyilatkozata is szükséges, valamint teológiai műveltség elmélyítése. Ez azt jelenti, hogy a diakónusszenteléskor az illető már eltörölhetetlen jegyet kap az egyházi rend szentségében, azaz a felesége halála után már nem köthet újabb egyházi házasságot, hanem csak pappá lehet szentelődni, és így az egyházi rend második, papi, fokozatában részesülhet.

Amikor valaki egyértelműen csak a papságra készül, akkor a püspök diakónussá szenteli, majd fél vagy év múlva pappá. A pappá szentelődéshez teológiai diplomát szereznek a papnövendékek, és a tanulmányok befejeztével szentelik fel őket. A tanulmányaik ideje alatt elkülönült helyen vannak, a szeminárium épületében töltik, ahol bentlakással, napirend betartásával, programokkal, a papság lelki oldalára is képzik őket.

Diakónussá és pappá az illetőt a lakóhelye szerinti püspök szenteli, amely egyházmegyéhez tartozni akar. Tehát nincsenek ún. “kóbor papok”, hanem mindenki valamelyik egyházmegyéhez tartozik. A püspököt a pápa nevezi ki, és vagy Őszentsége vagy legalább három püspök közösen, a pápai megbízólevél birtokában, szenteli fel.

Az egyházi rendtől megkülönböztetjük a szerzeteseket, akik hármas fogadalommal köteleződnek el még jobban Krisztus mellett: szegénység, tisztaság és engedelmesség. A férfi szerzetes, ha akarja, diakónussá és pappá szentelődhet, ha elöljárói beleegyeznek. Így a férfi szerzetes az egyházi rend szentségében részesedhet, adott esetben püspökké is kinevezi a pápa. Tehát a szerzetesi hivatás a mélyebb Krisztus-követésre szól a hármas-fogadalommal, de egyeseket pappá szentelnek. A szerzetesi élet lényege a hármas fogadalom, nem pedig az egyházi rend szentségének a felvétele. Pl. Assisi Szent Ferenc, a ferences rend megalapítója nem volt pappá szentelve, csak diakónussá igen.

7.Házasság

házasságkötés

A házasság szentségénél a felek maguk szolgáltatják ki a szentséget, az egyház részéről csak képviselő van jelen, hogy az előírt forma szerint kössék meg a házasságot.

Nem keresztény vagy nem katolikus keresztény és katolikus között is lehetséges templomi esküvő, ezt előre kell jelezni.

A házasság szentségénél egy férfi és egy nő, teljes önátadásban egymás és gyermekeik javára teszik fel életüket. Ez a szentség életük mindennapjaihoz ad segítséget: párkapcsolati, gyereknevelési, munkahelyi, baráti kapcsolataik alakításához.

Mai világunkban sok házasság válással végződik. Ha valakinek volt templomi házassága, és utána polgárilag elválik, és helyrehozhatatlan az újrakezdés, vagy született gyermekük vagy nem, javasoljuk, hogy vizsgáltassa meg az egyházi bíróságon, mely minden egyházmegyében található, hogy a megkötött templomi házassága érvényes volt-e. Erre ugyanis az 1983-ban kihirdetett Egyházi Törvénykönyv értelmében minden házasfélnek lehetősége van. Ugyanis az Egyház a házasságot nemcsak lelki, hanem jogi oldalról is megközelíti. Így ha fennállnak bizonyos helyzetek (pl. gyermek kizárása, súlyos lelki-pszichés zavarok, megtévesztés) a feleknél, vagy csak az egyik félnél, amelyek eleve érvénytelenné teszik a házasságot, és ezt az egyházi bíróság megállapítja, akkor köthet újabb templomi házasságot. Ha ilyen helyzetben vannak, és segítséget kérnek, azt jelezzék a plébánosnál.  Ezeket az élethelyzeteket fontos tisztázni a házasságkötés előtt is.

A házassághoz jegyesoktatáson kell részt venni, házasságkötés előtt 4-6 hónappal jelentkezzenek a jegyesek.