Szent Lászlóról

  Szt László HermaÁrpádházi Szent I. László királyunk Lengyelországban született 1045 körül és Nyitrán halt meg 1095. július 29-én. 1077-95 között volt a magyar király.

I. Béla magyar király és Rixa lengyel hercegnő fiaként akkor született, amikor apja, Vazul fia, még mint herceg, lengyelországi száműzetésben volt. 1050 körül költözött szüleivel Magyarországra. Nevelője vsz. Leodvin bihari püspök, a korabeli frank-lotaringiai egyházi reform-szellem képviselője. Apja halála (1063) után László a bátyjával, Gézával együtt a számukra kijelölt K-i országrész hegységébe vonult vissza, átengedve a trónt az 1057-ben kisgyermekként megkoronázott, fiatalabb unokatestvérének, Salamonnak.

László korán kitűnt vitézségével, 1068-ban a cserhalmi ütközetben a keletről betört besenyők és kunok, 1071-ben a Nándorfehérvárt s a Szerémséget elfoglaló bizánciak ellen győztes hadak egyik vezére. Népszerűségét katonai erényein kívül emelte jó megjelenése, magas, izmos termete, „fejjel kimagasló” volta, gyakran az elegantissimus rex címmel is felruházták. Ehhez járult bensőséges, mély vallásossága. A bajbajutottakat védelmeSzt László hadjárataiző, megszabadító jóindulata által lett az európai keresztény lovagkirály mintaképe s egyik legelső képviselője.

1074-ben a mogyoródi csatában Gézával egyesült serege legyőzte Salamon király hadát, aki elvesztette királyi hatalmát. László 1077-ben bátyja, I. Géza, halála után került trónra, nem annyira az öröklés jogán, mint népszerűsége és alkalmassága alapján. 1077 körül (István után ismét) törvényt alkotott, különleges szigorral büntetve a tolvajokat, a szabadokat jobban, mint a szolgákat. Külpolitikája nem csak Magyarország függetlenségét, de tekintélyének emelését is előmozdította. A német belharcokban 1078-79-ben az ellenkirályul választott Rheinfeldi Rudolf szövetségese, 1079-ben feleségül vette annak leányát, Adelheidet. László Piroska leánya a bizánci egyház egyik legtiszteltebb női szentje, Irén néven.

Salamon ismételt lázadása után László 1081 körül a visegrádi várba záratta (innen a Salamon-torony elnevezés).

László szentté avattatta 1083. VII. 16/17-én András és Benedek zoborhegyi remetéket, 1083. VII. 26-án Csanádon Gellért püspököt, 1083. VIII. 20-án Székesfehérvárott István királyt, 1083. XI. 5-én Imre herceget. Ezzel a „szent királyok nemzetségének” nevezett Árpád-háznak is új, keresztény és nemzetivé váló családi hagyományokat teremtett, saját élete és egyénisége példájával is erősítve azt.

1083 után a Szent Jobb megtalálásakor, Bihar vármegyében megalapította a szentjobbi Boldogságos Szűz Mária apátságot.Szent László legenda

László 1091 előtt megalapította a zágrábi püspökséget, s a kalocsai érsekség tartományába sorolta. A bihari püspökséget Váradra helyezte át, így a nagyváradi püspökséget alapította meg. László emiatt is Erdély patrónusa).

1091 tavaszán nővérének, Ilona királynőnek hívására elfoglalta Horvátországot (Szlavóniát) és kikötőjét, Tengerfehérvárt. I. Géza fiát, Álmost, horvát királlyá tette.

1092. V. 20-án a szabolcsi zsinaton hozott határozatai képezik László törvénykönyvét. Monostoralapításai között legjelentősebb volt 1091-ben a somogyvári Szent Egyed bencés apátság, melynek megáldására, mivel az anyamonostor pápai tulajdon volt, II. Orbán pápa (uralkodott 1088-99) a legátusát küldte el.

Utolsó éveiben László intézkedéseivel nemcsak a német szövetséget, hanem a francia-magyar egyházi és művelődési kapcsolatokat is erősítette. Somogyvár szerzetesei csak franciák lehettek, és francia szolgálónépek falvai települtek a kolostor mellé, építő kézművesekkel. Életében a Szentföldre szeretett volna zarándokolni, de halála megakadályozta.

Először Somogyváron temették el, majd Nagyváradra vitték át, ahol sírja kultuszhely s csodák színhelye lett. III. Béla király (uralkodott 1172-96) alatt 1192-ben szentté avatták.

Ünnepe június 27. (ereklyéi kiemelésének Nagyváradi Szt Lászlónapja). Régi magyar szokás szerint László földi maradványaival együtt temették el azt az ereklyetartót és aranyláncot, amelyet életében a kir. gonoszűző, oltalmazó célzattal a nyakában hordott, továbbá zafírral ékesített aranygyűrűjét. A sír mellett, esetleg a sekrestyében őrizték kétélű csatabárdját, ezüstkürtjét. Mellszobrot készítettek a fejcsontok, kar alakú tartókat a kéz csontjai számára. Ezeket ünnepi körmenetekben körülhordozták Váradon, egyébként az oltáron tartották (Szent László hermája). Így lett Várad a magyar Compostela, leghíresebb középkori nemzeti szentélyünk. Sírját 1565. VI. 22-én pusztították el János Zsigmond (uralkodása 1559-71erdélyi fejed.) protestáns hajdúi.

Szent László Magyarország, s főként Erdély patrónusa. Hite és jelleme által a magyar hagyomány a Magyar Háromkirályok között tartja számon, mert Istvánnal és Imrével együtt a kereszténység csillagát követve ők vezették el a magyar népet Krisztushoz. Jellemében a harcos nomád férfieszmény és az európai lovagideál ötvöződött, ezért a szentek egy másik csoportjával, a harcban segítő szentekkel is (Mihály arkangyal, Dömötör, Móric, György, Jakab) ország-patrónus lett.

A királyok között László kultuszának első nagy támogatója I. (Nagy) Lajos volt, aki megkoronáztatása után elődei példájára elzarándokolt László váradi sírjához, illetve ereklyéihez, s ott erősítő esküt (assertorium) tett.

A középkori hazai mondák és legendák egyetlen szentünket sem magasztalták annyira, mint Lászlót. II. István (uralkodott 1116-31) idejében a váradiak kérték László Somogyvárt, a Szent Egyed apátságban nyugvó tetemének Váradra szállítását. Istenítéletet tartottak: a király megparancsolta, hogy László tetemét tegyék szekérre, és nézzék meg, hogy a befogott lovak merre húznak. Ezek olyan sebesen ragadták Várad felé, hogy a jelenlévő váradi papok és hívek alig tudták utolérni.

1192-ben a szentté avatási szertartás alatt 6 óra tájban tündöklő fényű csillag jelent meg a monostor fölött, ahol a szent király nyugodott. 2 órán át ragyogott az ünneplő embersokaság fölött.

Arany János is megénekelte a Dubnici Krónika előadása nyomán azt a jámbor hagyományt, hogy 1345 farsangján, amikor a székelyek és magyarok Laczfy András vezérletével a tatárok ellen harcoltak, László feje eltűnt a helyéről, a székesegyház oltáráról, elment, hogy együtt küzdjön híveivel. Győztek is. Harmadnapra találta meg a székesegyház sekrestyése: feje egészen átizzadt a derekas helytállás közben. Egy fogoly tatár még elmondotta, hogy amikor a székelység rájuk ment, hatalmas termetű vitéz járt előtte: magas lovon, fején aranykorona, kezében szekerce. Rettenetes csapásaival és vagdalkozásaival tizedelte őket. A vitéz feje fölött a levegőben egy szépséges asszonyszemély tündökölt csodálatos fényességben, aranykorona a fején. Ipolyi azt gyanítja, hogy kk. m. hadi szokás lehetett ~ fejereklyéjének a sereg élén való hordozása.

Elterjedt, hogy forrásvíz fakad lova patkójának helyén (Püspökfürdő, Jászó, Vácszentlászló), szomjas katonái számára Mózes példájára sziklából fakaszt vizet (Nyitra, Mátraverebély, Jászódöbrő, Bene, Torda, Erdőbénye, Kővágótöttös, Püspökszentlászló).

A tordai hasadékról a helyi hagyomány elmondja, hogy a kunok a tordai hegyekben üldözőbe vették Lászlót, s már majdnem utolérték, amikor László imádságára a hegy szétnyílott, nagy hasadék keletkezett, a kunok pedig mind a mélybe hullottak. László lovának nyolcszögű patkónyomát őrzi itt a Patkóskő.

Tordai hasadék

A középkorban a pesti kardcsiszárok, a kolozsvári kovácsok, a nagyszebeni szabók patrónusa. A szebeni mesterek fürdővel, vagyis kultikus tisztálkodással is megünnepelték. Szegeden a barokk időkben sujtásos díszmagyarja miatt a gombkötők, a kezében lévő bárd miatt a mészárosok választották védőszentül. Mindvégig védőszentje a katonáknak, lovagoknak, bíróknak, törvénykezőknek (törvényei miatt), s védelmezője a női tisztaságnak (megakadályozott egy lányrablást).

A magyarságnak László különös oltalmába vetett hitéről, egyben nemzeti büszkeségéről helyneveink, patrocíniumaink, megmaradt alkotásaink tanúskodnak. A László-kultusz földrajzából is kitűnik, hogy a László-tisztelet Györgyével, Mártonéval, Mihályéval, Antiochiai Margitéval együtt a gyepűőrzés, a középkori honvédelem küzdő szellemét erősítette, lásd Szent László-legenda középkori falképei. Legjelesebb ausztriai kultikus emléke a mariazelli bazilika Szent László-oltára, amelyet selmeci oltár néven is emlegetnek. A dinasztikus büszkeség magyarázza, hogy László szoboralakja ott áll az innsbrucki ferences templom reneszánsz síremlékén, Habsburg Miksa császár ősei között.

Szent László jellegzetes ábrája a középkori magyar aranypénzeknek.